A kézenfekvőbb az, hogy nem tudom minden barátomnak újra és újra leírni, hogy mi történik velünk és így talán kevesebb eseményről maradnak le.
Az erősebb indok saját magam miatt van, mert nehéz, nagyon nehéz új életet kezdeni valahol, ami bár nincs is olyan távol az otthonunktól, sem a kultúránktól, mégis más. Nem otthoni. Több mint két hónap után eljutottam oda, hogy vége van a nyaralásnak, már kezdi megszokni a szemem a látványt, már nem bűvöl el úgy mint elsőre, már kevésbé gyönyörködtet.
Kezdem megszokni, de ez mégsem a megszokott, mégsem az otthoni... azt érzem nincs semmim, hogy nem érdekel, hogy szebb, nem érdekel, hogy jobb, mert ez nem az én kabátom, hol szűk, hol bő, és még a zsebeiben sem találok semmit. Kicsit kilátástalan, nem látom, hogy ez az egész hogyan lesz a miénk....
De témánál maradva, a legfontosabb indok magam miatt, magunk miatt, mert nem engedhetem meg magamnak, hogy elfollyak a gondolataimban, a napokban, hogy a pillanatnyi helyzetek határozzanak meg, mert kell az összpontosítás, a koncentrált figyelem, a haladás számbavétele.
Szóval ezért kezdtem el, és várok mindenkit szeretettel a világunkban!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése