Mit kezdjen az ember a fél igenekkel??? Higgyen nekik, vagy ne, vagy meddig higgyen, inkább kételkedjen, és akkor azt meddig tegye?
Nehéz, mert az ember egyes igenektől a mennyben jár, elkezd bízni, összeálltnak véli a rejtett összefüggéseket és azt érzi rátalált az útjára, ami nem is lehet másképp már. Pedig az igenekből gyorsan lehetnek nemek és akkor a várva várt biztosság, bizonyosság, és biztonság nem köszönt be... még eddig hozzánk sem.
Soha ennyire nem érzetem még a dolgok törékenységét, pedig ha belegondolok akkor az életben minden, ha nem is akarjuk tudomásul venni csak egy szappanbuborék, fejlődik, növekszik, teljes lesz, tündököl, majd kipukkad, na jó átalakul, elillan, beolvad, de semmiképp sem állandó.
JA..., így van, csak jobb ha ez nem része a napi tudatunknak.
Nem tudom, hogy hogyan fogom így megtalálni a vágyott hullámomat ami, észrevétlenül transzportál az utamon.
Küzdök ellene, de sajnos még mindig a napi aktuális történések határoznak meg amelyek iszonyatos szélsőségekben csapnak minket át egyik oldalról a másikra.
És akkor mi a biztos? Mikor tudom, hogy jó az irány, amin észrevétlenül utazom, vagy az is lehet jó irány ami az elején nehéz és beláthatatlan?
...és akkor jön a miért is? Á igen ezért és azért, meg amazért is.
Jó csináljuk, és nekivágunk a következő fátyolos napnak.
...de én akkor is hullámomat akarom, nem a hullámlovaglást...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése